Drága Gyuri barátunk!

Örökre elmentél, s tudjuk nincs visszaút. A fájdalom, a veszteség közt bíztató remény lehet, hogy ott fent, egyszer találkozunk.

E kínszenvedett órákban, évtizedeken túli emlékek szakadnak fel elménk mélységeiből. A közös kirándulások, az ózdi sportversenyek, a Ki ? Mit? Tud?-on alakitott Gyuri bácsi szereped, a főzőversenyeken megélt fanyar humorod, melynek poénjai feledtették hurcolt kínjainkat. Gyógyír voltál a közösségünknek, s ezermestere a rászorulóknak. Segítettél önzetlenül azon aki megkért, s annak is, akin úgy érezted, hogy segíteni kell. Úgy éltél, hogy szembe tudtál nézni mindig önmagaddal. Az Aranykorúak Sport Egyesület  tagjai, különösen a tekések és a teniszesek, örökké őrzik lelkükben az emlékedet.

ISTEN VELED DRÁGA GYURIKÁNK!