Drága Ernő barátunk!

Nem tudtuk, hogy ilyen gyorsan rövidülnek a napok…

Amit mi sejtettünk, Te már tudtad! Ennek a borzalmas démonnak a szorításában is tudtál mosolyogni, gondtalanul kezet rázni, vagy barátian átölelni.

A példaképünk voltál Ernő, s az vagy ma is!

Egész életedben arra törekedtél, hogy a kimondott szó ne legyen bántó, de soha hamis.

Szeretetünk irántad ma is a régi. Te, aki most a csillagok honából tekintesz le ránk, irányíts bennünket oda, ahol a jó, a szép, az emberi, folyondárként öleli át egymást.

Búcsúzunk Tőled drága Ernő!

Talán egyszer szorongó álmaink elszállnak, amikor ott fenn, a tiszta, tág közökben újra találkozunk. Isten veled Ernő!